A jelenet úgy kezdődik, hogy Nuria Millan, ez a harminc éves (és a FB accountja szerint házas) spanyol színésznő besétál falatnyi kék ruhájában a szobába, és kíváncsian méregeti két kollégáját, hogy vajon mit fognak vele művelni.
Egyikőjük azonnal a BDSM-kereszthez kötözi, és minden teketória nélkül seggbedugja. Pornójelenetekben meglehetősen szokatlan, hogy a férfi már a hetedik percben beleélvez a színésznő fenekébe.
Ezután egy zsámolyon a kollégája veszi kezelésbe, és ugyanezt műveli, tehát a tizenharmadik percben egy újabb adagot kap a művésznő. És csak ezek után sétál át a másik szobába, ahol három másik férfi várja.
Igazán kellemesen elkacarásznak Mike Chapman fekete színésszel, még a soron következő anál jelenet közben is. Jó lenne egy olyan filmet látni, amiben csak ketten szerepelnek, mert láthatóan jól kijönnek egymással.
Innentől kezdve a jelenet az átlag Pissvids-menetrendet követi: a művésznőt hol felváltva, hol egyszerre tömködik a pasik. Csak a száját és a fenekét használják, illetve rendszeres időközönként részesítik a stúdió nevében szereplő sárga zuhanyban.
Egyetlen viszonylag érdekes momentum, amikor Millan a saját haját mártja bele az összegyűjtött vizeletet tartalmazó óriás pohárba, majd onnan kifacsarva nyelvi a cseppeket – ezt lehet, hogy majd felhasználom egy történetemben. Ettől eltekintve átlagos, sőt unalmas reszelést láthatunk másfél órán keresztül.
A jelenet végén Millan gátlások nélkül mindent feltakarít a nyelvével mindenhonnan, bárki testnyílásából jött is ki. Korábbi munkáit visszagörgetve látható, hogy ez viszonylag konszolidált forgatásnak számíthatott nála: nem öklözte senki egyik testnyílását sem, és hánynia sem kellett.
Számomra fellépése és külseje kiemeli a studió többi angyalkája közül, kár, hogy ehhez a fajta stílushoz tér vissza konzekvensen. Én mindenesetre szurkolok neki, hogy ki tudjon törni az amerikai piacra – megérdemelne egy nagyságrendekkel jobb munkakörnyezetet.
